Reménykeltő vajúdás

Köln bútorvásár 2008

Kisebb nekirugaszkodások, majd a visszacsúszásoktól való szoron­gás jellemzi 2008 elején a német belföldi bútorkereskedelmet. Tartós megnyugvást és az egyko­ri optimizmust csak egy karakte­res növekedés hozhat. Mivel mi, magyarok is sokban függünk a német belpiactól, annak történé­sei számunkra is tanulságosak.

Helyzetfelmérés

Közismert, hogy a német bútorpiac az EU legnagyobbika. Nemcsak a népesség 82 millió feletti száma, de a lakáskultúrára fordí­tott 430 euró / év, fő körüli összeg tekinte­tében is (ehhez viszonyítva a francia és az olasz bútorfogyasztás csak kb. feleakkora). Dacára a nagy volumenű 30 milliárd eurós belföldi fogyasztásnak, a 3,7 millió alkalma­zottat foglalkoztató belföldi bútorkereske­delemnek és a több mint 1650 vállalattal működő német bútorgyártásnak, a fogyasz­tási adó 2007-es emelése „behorpasztotta” az év fogyasztási görbéjét.

Kisebb nekirugaszkodások, majd a visszacsúszásoktól való szoron­gás jellemzi 2008 elején a német belföldi bútorkereskedelmet. Tartós megnyugvást és az egyko­ri optimizmust csak egy karakte­res növekedés hozhat. Mivel mi, magyarok is sokban függünk a német belpiactól, annak történé­sei számunkra is tanulságosak.

A forgalmi adó okozta abnormális tur­bulencia miatt 2007-ben, 2006-hoz viszo­nyítva a belföldi német bútorkereskedelem –1,8%-os forgalomcsökkenést szenvedett. A jelenség kiszűrésére a 2007-es év adatait a 2005-ös évhez viszonyítják, értelemsze­rűen elemezve így a forgalom +1,8%-ra vált és a jövőt illető várakozások pozi­tívak. Ennél pozitívabb várakozásokkal csak a bútoripar szolgált, ahol 2007-ben, 2006-hoz viszonyítva a forgalomnöveke­dés +7,4%-os az év első kilenc hónapjá­ban. Az ellentmondás és a különbség a kereskedelem és az ipar forgalomnövek­ményei között 2007-ben az ipar 40%-osra növekedett exporthányadával oldható fel. Összevetésként, a '90-es évek közepén a német bútoripari termelés exportnak szánt részaránya mindössze 15%-os volt. Ehhez hasonló jelenségek idehaza is történtek a '90-es években, a külföldi piacokra kényszerítve a magyar gyártókat. A német bútorkereskedelem nem tudja átvállalni az árakban is jelentkező ipari többletköltsége­ket (anyag + energiaköltségek növekedé­se), ezeket az olcsóbb ázsiai bútorimport növelésével (+22%) próbálja kivédeni. Így a közismerten minőséget termelő német bútorgyártás erősségei (lásd a konyha­bútort és irodabútort) külföld felé fordul­tak. A belkereskedelem és az ipar közös érdekei szétváltak, az export +16,2%-kal növekedett (lásd 1/a és 1/b táblázatokat).

Ami számunkra, magyarok számára Németország piaca, az a német bútor­iparnak az USA bútorpiaca egy lényeges különbséggel, hogy a hanyatló dollár megnehezítette a német bútorexportálók helyzetét.

Így néhány éve kényszeres módon már Németországban is az áruforgalom növekedéséről, illetve csökkenéséről szól­nak a vásári megnyitók beszédei. Újabb fejlemény, hogy a beszédeket az ipar és a kereskedelem egymásnak, illetve a kor­mánynak címzett panaszaival is megspé­kelik. Ilyen helyzetekben a formatervezést is, mint „hozzáadott értéket” és a vásárlók megszólításának egyik hatékony eszközét, csak merkantil, és kevésbé esztétikai vagy funkcionális szempontból értékelik.

Trendek

Már harmadik éve, hogy a kölni vásár jósai, trendkutatói már nem a jövő stílus­áramlatait kutatják, hanem a fogyasztókat csoportosítják hangzatos elnevezések alatt, vásárlási preferenciáik alapján. Mentségükre szolgáljon, hogy meghatáro­zó stílustrendről egyre kevésbé beszélhe­tünk. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a minimalista tortaalapon jól megférnek a '60-as évek retro, a '20-as évek art-deco, sőt a „technobarokk” ironikusan kezelt motívumai és változatos stílustörmeléke.

Az újdonság mindössze annyi, hogy az új neoeklektika nem hullámokban jelentkezik mint egykor a XIX. században, hanem majd egyszerre áll be a szinergikus stíluspluralizmus.

1/a táblázat: Németország: bútorkereskedelem – Export

Január–szeptember (millió €-ban)

2007

2006

%

EU15

3.433,3

3.006,6

+14,4

EURÓPA össz.

4.817,1

4.168,6

+15,6

ÁZSIA

288,2

222,6

+29,5

USA + Kanada

225,6

200,0

+12,8

Egyebek

85,9

70,8

+21,3

Összesen

5.416,8

4.662,0

+16,2

 

 

Igazi posztmodern helyzet, amelyben a megjelenések sebességét a fogyasztás-növekedés kényszere diktálja. Fékként mindössze a maradék tervezői etika, az anyagok, technológiák és költségek racionalitása szolgál. A helyzetnek megfelelően 2007 januárjában, Köln­ben egy négytagú zsűri: Eero Koivisto, Stephen Burks, Fabio Novembre forma­tervezők, Christine Sauer anyagspecia­lista és Sophie Lovell szakújságíró négy megatrendet, illetve fogyasztói csoportot neveztek meg:   Az első megatrend a Priceless (kifi­zethetetlen, felbecsülhetetlen) beren­dezési tárgyak gyűjtőinek csoportjáé. Az általuk preferált berendezési tárgyak gyanítható, hogy idővel műtárgyakká lépnek elő. A csoportnak leginkább a háromszintes 11-es pavilon Pure (tiszta) jelzővel aposztrofált elitista design kíná­lata felelt meg. Az itt kiállító cégek nem bútorokat, hanem életstílust kínálnak igen magas árakon, a design guruinak munkáit. Azaz lakáskultúrát kerámiával, világítótesttel és szőnyegekkel egye­temben. A cégek kiállítói társulása az idén már nem spontán módon, hanem egy négytagú kuratórium felügyeletével történt. Az otthont adó pavilon belső arculatát, amely „egy belső városként” (főutakkal, bekötőutakkal, találkozó-pi­henő terekkel) működik, Ben van Berkel (1957) sikeres holland építészre bízták. A jelzett megatrend hívei kockázatmen­tesen már múzeumérett reprodukciókat, reediciókat is vásárolhattak szakértő de­signcégektől, mint: a svájci–német Vitra, a német Tecta vagy a dán P.P. Møbler és P.J. Furniture.
A második megatrend a Design School (designiskola) névvel jelölt fiatal„újnaivak”vásárlói csoportja. Jelmondatuk: „pimp my life” azaz dobd fel az életem. Szemléletükre jellemző az esetleges – játékos összefüggések nélküli „designidézetek”, formák, anya­gok és színek társítása. Ismerkednek a formatervezés szolgáltatásaival, de az „összművészeti utópiák” helyett a részle­tek kötetlen halmozását kedvelik. Árban és sokrétűségben valószínűleg a 7–8. pavilonok Smart (okos) elemesbútor-kínálata elégíthette ki játékos kívánsága­ikat. Az előbb említett kínálat már nem a kétséges és olcsó minőséget jelenti. A „recesszió után” ebben a kategóriában is: „a design luxus és alacsony költségek közötti különbségek – pozitív értelem­ben – elmosódtak”.

1/b táblázat: Németország: bútorkereskedelem – Import

 

Január–szeptember (millió €-ban)

2007

2006

%

EU15

1.501,2

1.577,7

-4,8

Lengyelország

1.180,0

1.208,5

-2,4

Csehország

381,0

354,0

+7,6

Egyebek

876,3

892,0

+1,8

Kelet-Európa

2.437,3

2.454,5

-0,7

Egyebek

375,6

328,1

+14,5

Európa össz.

4.314,2

4.360,3

-1,1

Ázsia

932,8

764,7

+22,0

Egyebek

237,9

228,5

+4,1

Összesen

5.484,9

5.363,5

+2,3

A harmadik megatrend, az Outside In talán a kívülről befelé értelmezést takarja. Tekintve, hogy távol-keleti hatásra a belső és külső terek közötti elhatárolódás megszűnőben, az otthon, mint „gubó” falai transzparensekké váltak. Ennek egyik következménye, hogy a külső használatra szánt – akár műanyag – bútorokat lezser összeállításokban, személyre szabot­tan egyre gyakrabban használják belső terekben. De az egyszerű geometrikus formájú beltéri bútorok is használhatóak a külterekben, pl. fonott vázú kárpitos ösz­szeállítások nyers hatású textilekkel. Ezt a vásárlói csoportot kiemelten foglalkoztat­ja a terek összekapcsolása a természettel vagy a természet beemelése a belterekbe.

A negyedik megatrend a legfrissebb, a Neo Nature. A címszó alatt az egykori sze­cesszió motívumaiból is merít, idézve az in­dázó növényi fonatok és az ágak sűrűjének dekoratív rajzosságát. Új motívumként a sejtek és kristályok, sőt, a fraktálok geo­metriáját transzponálják háromdimenziós esztétikus struktúrákba vagy díszítmények­be. A felhasznált anyagok sokfélék, miként a megvalósítás high-tech arzenálja is: nyomás alatt öntött alumínium, centrifugált vagy injektált nanotechnológiával módosí­tott műanyagok, szén- vagy üvegszál-erősí­téssel, esetleg térben hajló rétegelt idomok CNC-vezérléssel áttörve, marva.

2007-ben újdonságként megjelent a Kelkheimi Jövőkutató Intézet tanulmánya is, „Életstílusok 2020” címmel. Ebben megállapítják, hogy az eddig egymást idő­ben lineárisan követő otthon átalakítások fázisai (az első, második és harmadik alkalommal berendezkedők=fogyasztók) összecsúsznak, sőt, össze is fonódnak. Ennek alapján mintegy 100 csúcstrendet lehet megnevezni, amelyek között végre szimpatikusak is vannak, mint a tartósság vagy az „öko-schick” gyűjtőfogalmak.

Ilyen hosszú távú trendkutatásokat ed­dig az autógyártáshoz kötődve végeztek. Megjelenésük a lakberendezést illetően az európai bútor ázsiójának és árának emelkedésére, a prémium kategória alatti bútorok és gyártóit fogyasztó távol-keleti árudömpingre, az állandó fenyegetésként megélt recesszióra és növekvő bizonyta­lanságra utalnak.

Így aztán több vásárban tapasztalt változás és jelenség is érthetővé vált:

– hogy miért számítják a németek a sze­rény +1,8% bútorkereskedelmi növek­ményt a 2005-ös évre vetítve. Ugyanis 2006-ban a 2007-es forgalmiadó-nö­vekedés miatt sok volt az előrehozott vásárlás.

– hogy Németországban is érvényes „globális” igazság: a polgárok ágaza­tunkban az adónövekedésre különösen érzékenyen reagáltak.

– hogyan függ össze a német bútoripar relatív magas +7,4%-os forgalomnövek­ménye az elért 40%-os exporthányad­dal és a keleti árudömpinggel.

– hogy kihangsúlyozottan miért irányul minden figyelem akár személyre lebontottan a vásárlóra, valamint az objektumok beruházásaiban döntő építészekre, lásd a vásáron rendezett Code Architekture előadás-sorozat reklámértékét.

– hogy miért hiányzott az idei vásáron a költségeket generáló, jövőt csak távol­ról vizionáló megaprodukció, „Ideal House” bemutató.

Kiállítók, termékek

Míg a német bútoripar – Sanghajtól Tor­ontóig – önállóan kereskedve kiszabadult a belkereskedelem és a növekvő költsé­gek szorításából, addig a magyar csekély tartalékaival immár több éve eltűnt a kölni vásárról. Mindkét esetben az alkotó munka és a kereskedelmi szolgáltatások közötti prioritás dőlt el. De ne legyünk igaztalanok – a sors fintoraként–a magyar ipart egy budapesti cég, a japán nevű Watanabe Kft. képviselte. A volt kelet-európai szaktársak: a bolgárok: 10, a csehek: 3, a horvátok: 9, a lengyelek: 9, a románok: 16 és a szlovének: 8 céggel képviselték országukat, mint „a boldog békeidőkben”.

A felsorolt megatrendekkel harmonizál­va a vásárlói tájékozódást megkönnyíten­dő, a kölni vásáron részt vevő 428 német és 823 külföldi cég egy része olyan találó címszavakkal jelölt csarnokokban állított ki, mint: Sittable (étkezők), Solid (natúr fa), Comfort (kárpitos-összeállítások), Sleep (matracok és ágybetétek, ágynemű).

Néhány mondatban jellemezve ezeket a csoportosított bemutatókat, törek­véseiket: az étkezők anyaga kötetlenül változatos, üvegtől a fáig. Követelmény a nagyobbítható asztalok könnyed, akár érintéssel való működése. Ismét divatosak az étkezőpadok, mindez szikár, geomet­rikus formákban előadva. Először fogtak össze a keményfával dolgozó német gyártó cégek egy kiállítás erejéig. Termékeik főleg a német nyelvterületen kedveltek. A 100 csúcstrend között szereplő „öko-schick” jegyében remélik, hogy az angol, esetleg francia piacon is pozíciókat szerezhetnek.

Comfort címszó alatt a kárpitos-össze­állítások nagy közkedveltségüknek megfe­lelően három hatalmas csarnokot foglaltak el – amelyből kettő kétszintes volt – azaz a vásár területének 1/3-át, mindezt dacára a növekvő távol-keleti (főleg kínai) árudöm­pingnek. Erre utal a gyártók mindössze 2,7%-os forgalomnövekménye is 2007-ben. A közkedvelt bőrkárpitos összeállítások, az ún. landschaftok (tájképek) és gyártóik kitartanak, számítanak a német középréteg vásárlói hűségére. Ezért sokat is tesznek, mert majdnem minden átalakítható, min­denféle testpozícióhoz beállítható. Az új divatszínek a csokoládébarna és árnyalatai, valamint a meleg dohányszínek. Az együt­tesek külméretei némileg csökkentek, figye­lembe véve a szingli háztartások növekvő részarányát. A formatervezés tekintetében ebben az árukategóriában a németek a dinamikusak, ám a kivitelezés minőségét tekintve kétségtelen ők a legjobbak. Ennek dacára az amerikai (USA) piacon romlott a helyzetük, csökkent a forgalmuk. A verseny kiéleződésére utaló jelképként ismét feltűntek a fényképezni tilos táblák, bár sok fényképezni való igazában nem is volt.
A Comfort címszó alatt tapasztaltak nem érvényesek a Pure (tiszta) jelölésű, (11. pavilon) a prémium kategóriában látott kárpitos összeállítások esetében. Itt óriásplasztikaként nyújtózó hatalmas szö­vet- és bőrkárpitos-összeállításokat láttunk, csökkenő ülésmagasságokkal és dekoratív divatszínekkel (fehér, fekete, málnavörös). Ilyen volt a német Cor cég standján látott Lava (láva) együttes hömpölygő, elterülő formáival. A Vertijet stúdió alkotását új ösz­szeállításban mutatták be, az eredeti szürke láva szín helyett „élő” málnavörösben. Szin­tén a Cor standján látott újdonság a Jehs & Laub szerzőpáros Cuvert (boríték) 1+2+3 személyes klasszikus összeállítása, amely leleményes módon egy levélboríték trapéz alakú felületeit forgatta térbe. Szintén a pré­mium kategória gyártója a svájci De Sede cég, amely a DS-165 kárpitosbútor-család, Hugo de Ruiter alkotását, új változatokban mutatta be, új divatszínekben, fehér-fekete bőrborítással. A DS-165 változatos alapraj­zú, kör, vese, négyzet alakú ülőszigetein külső szegélyvonalat követve, egy játék­vonat összefűzött elemeiként vándoroltak a támlaegyüttesek. Igazi német karakterű alkotás tolakodó exkluzivitásával, nagy külméreteivel és perfekten működő szer­kezetével. A következetes formai lelemény és humor jellemzi a német nyelvterületen is működő holland Leolux gyár termékeit. Az idei meglepetésük a Pastille kör alakú többszemélyes ülőzsámoly volt, kerekeken. Ez egy mozdulattal széles karfájú fotellé alakítható, ami egyaránt alkalmas poharaz­gatásra, valamint laptop elhelyezésére.

Manapság egyre fontosabb, így egyre inkább tudatosul a zavartalan alvás, egész­séges ágy és a jó testkondíció összefüggé­se. Ennek a kihangsúlyozásával próbált a keresletre hatni a Sleep címszó alatt kiállító ágyszerkezet- és matracgyártók szövetsé­ge. Ebben a kategóriában, mivel a fejlődés vizuálisan rejtve a lepedő alatt és a matrac belsejében történik, sok „felboncolt” mat­ractestet mutattak be a gyártók. Mindannyi sajátos és beváltnak hirdetett házi recept. Trendként tapasztalható, hogy a sorolt fémrugók eltűnnek a matractestekből, a különböző geometriájú és sűrűségű hab­idomoknak, betéteknek adva át a középső mag kényelmet meghatározó zónáját. Új­donságként megjelentek a rugózó üvegszál lamellák, amelyek megkönnyítik a matrac átszellőzését. Ez manapság követelmény. Eltűntek az örökölhető matracok.

Az egészséges matrac maximált használati ideje 7–10 év. Még akkor is, ha az atkásodás ellen hadba lépett a nanotechnológia. Az innováció fontosságát hirdetendő, a matracgyártók szövetsége a vásár alkalmával designversenyt szervezett díjazással. A matracgyártók közös kiállítása és szakmai társulása mindössze hároméves. Sajátságos reakció a piaci nyomás erősö­désére. A közös arculatfejlesztés újabb megnyilvánulása az említett designverseny.

A kölni vásár jelentős felületét, kétpa­vilonnyit, foglaltak a Prime (elsődleges) címszó alatt kiállító cégek. Kínálatukat a sokrétűség: nappalitól a gyerekszobán át a hálóig, valamint a stílustalan, kaleidoszkóp­szerű látvány uralta: „a csillogástól a zen egyszerűségéig”. Ízlésének megfelelőt – a thai pamlagtól, az amerikai antikizáló multi­média korpusztól az alpesi faragott osztrák pohárszékig – találhatott itt a nagyérdemű, testközelben megélve a globalizáció áldá­sát. Még ebben a finom-vegyes közegben is tapasztalható volt a divatszociológia leszivárgási elméletének gyakorlata. Mára az egykori trendirányító – olasz cégektől – átvették a bútortestek vízszintesre kom­ponáltságát. A „konvencionálisan modern” azaz követő cégeknek elegendő idő állt rendelkezésre, hogy begyakorolják „a közfalak nélküli városi élet scenográfiáját”,a loftokban gondolkodást, a terek áramol­tatását is, és ezzel találó laza, könnyed bú­torkompozíciókat, feledve bútortömböket. Mint új tervezési feladatot, kiemelt érdeklő­dés kíséri a korszerű hifi berendezések és nagyméretű lapos képernyők integrálását a lakás bútoraiba, és mint trendi színeket, gyakran láttunk fehér és málnavörös, magasfényű, pigmentált bútorfrontokat. Ezek mellett, mint erős mellékáram jelent­keztek a sötétre pácolt mahagóni furnéros felületek, egzotikus gyümölcsfák is. Az összképet tekintve a lakás, mint színkép a minimalizmus monoton szürkesége után színesedik, és otthonosabbá válik.

Az idei vásár legegzotikusabb része Basic (alap) címszó alatt egyesítette a tá­vol-keleti exportcégek bemutatóit. Távol a bejáratoktól zsákutcaként várta az olcsó árral élő és visszaélő viszonteladókat. Da­cára a nagy távolságoknak és a szállítási költségeknek, impozáns volt a távol-keleti részvétel: Hongkong – 19, India – 11, Indonézia – 14, Kína – 51, Malajzia – 23, Szingapúr – 20, Tajvan – 24, Thaiföld – 13 céggel képviseltették magukat, azaz ösz­szesen 175 kisebb-nagyobb cég. Össze­hasonlításképpen Olaszországot 125 cég, míg Németországot 428 cég képviselte. Tanulságos volt a dán Danerka cég stand­ján látott szokatlan pezsgés, ahol a design dán, az előállítás kínai, a minőség európai volt. Valódi sikerrecept, de meddig?

Amennyire már meghatározó az európai bútor kereskedelmi áraira a távol-keleti cégek jelenléte, annyira igaz, hogy a tiszta trendforrásként ható, Pure néven aposztrofált cégek társasága uralja jelenleg az európai közízlést – szeren­csénkre. A közös nevező nem annyira az európai jelző – hiszen több japán céget is láthattunk a mezőnyben –, hanem az esztétikum és kivitelezés minőségének az összeforrottsága.

Az élvonal

A kárpitosáru-csoportnál már leírtak után szívesen említem a Pure mezőnyé­ből a görög Varangis vállalat Schemata bútorcsaládját, amely új darabokkal – ka­rosszék, asztal, kávéasztal – bővült. Az új darabok a Neo Nature megatrend jel­legzetes, karakteresen görög (dionütikus ihletésű) darabjai, high-tech kivitelben.

Talán a görög Varangis cég megjelené­sével egyszerre – úgy három éve – meg­jelentek a japán bútorgyártók is Kölnben. Közöttük a Conde House japán kereske­delmi cég második éve, hogy foglalkoztatja Peter Maly német designert. Az eredmény a Tosai-kollekció, a civilizációk békés keveredésének műtárgya. Kontrasztos, egy széles gesztust elemi geometriával megjele­nítő, sajátosan japán stílusjegyek hordozója a Baloon szék, Kijuro Yahagi alkotása. A műtárgy minőségével és a kivitel bravúrjá­val magyarázható bruttó 1000 € körüli ára, ami távol-keleti ugyan, de nem dömpingár.

Az említett japán cég vállalkozik az Ashikawai Nemzetközi Bútordesign Vásár válogatott darabjainak – valamennyi asz­talos műremek – bemutatására is.

Szintén japán, Shin Azumi a tervezője a La Palma olasz design cég Kai nevű szék­családjának. Az ülőkagyló antropomorf formái rétegelt furnéridomok, az elneve­zés értelme többféle is lehet: tengeri kagy­ló, találkozás, kényelem és válasz. High-tech + minőségi anyagok és minimalizmus, a szó pozitív értelmében: hagyományosan ezek jellemzik a La Palma-t.

Érdekes kísérletbe vág bele az olasz Desalto cég Riccardo Blumer Entronauta székével. Maga a szék egy szék alakú szövetből varrt zsák, amelyet műgyantá­val töltenek fel, majd centrifugálják, és a felesleget eltávolítva a megkötő műgyanta egy erős és könnyű széket ad, egy „csupa kárpit” bútort.

Ha figurális,színes és műanyag,akkor gyermekbútor – így tartják a Magis olasz cégnél. A színes, széles kollekcióban min­den megtalálható a mulatságos lényektől a kis házig, beleértve annak bútorzatát is.

A megszokott életstílust nyújtó teljes kollekcióval jelentkezett a Ligne Roset francia cég. Sajátos alkotójukat, Pascal Mourgue-ot jellemző műtárgy volt a vál­tozatosan ragozható, lezser stílust árasztó Patchwork polikróm kárpitos-összeállítás – végre mechanizmusok nélkül. Ugyan­csak a friss impresszió erejével hatott a Neo Nature trendbe írható Les Forêts asztalka is. Ugyancsak ők vállalkoztak Pierre Poulin már klasszikus életművének bemutatására, új darabokkal megfejelve.

Ha már a franciáknál tartunk, emlí­tésre méltó kedélyes bútordarab volt a Bouroulec fivérek Alkov szófája, amely kárpitozott magas oldalaival nyújt intimi­tást, nevét is igazolva.

A Molteni olasz cég a már ismert Pass elemes szekrényfalát állította ki fekete-fehér, sőt, mustársárga, fényes, pigmentált lakkfényezéssel – trendnyilatkozatként –, itt-ott egy furnérozott elem látványával megtoldva. A cég leányvállalata, a Dada két érdekes konyhát mutatott be. A Vela konyha főzőlapja és vízvételi medencéje egy közös saválló acélból készült tégla­testben található, amelyet a kívánalomnak megfelelően bárhol elhelyezhetünk a szokásos konyhapulton, ezzel a kívánt munkamagasságra emelve a pultot is. A Tivoli típusú konyhát egy vagy két, az étkezőt a nappalitól leválasztó szekrény­falban helyezték el, amelyek csúszó ajtajait behúzva, eltüntethetővé vált. Íme egy jól sikerült megoldás a loftok berendezésére.

A vásár kiemelt pontja volt négy nagy német konyhagyártó: Leicht, Poggenpohl, Zeyko és Allmilmo közös standja az Art of Kitchen címszó alatt. A négy prémium kategóriás konyha a nappalikkal egyenérté­kű társasági helyiségként is működtethető, a loftok berendezési receptjét követő elképzelés. Közülük is kiemelkedett távol­ságtartó exkluzivitásával a Porsche Design stúdió Poggenpohlnak tervezett és Best system-díjjal kitüntetett P7340-es felség­jelű együttese. A masszív kinézetű alumí­nium keretszerkezetekben tetszés szerint komponálva helyezkedtek el a furnérozott felületű korpuszok dobozai. A többi kiállítónál észleltük, hogy a megnövekedett mélységű felső korpuszokat süllyesztik a falba. Ez a megoldás már valóban a „konyha architektúra” jelzővel méltatha­tó. Mindenhol egyértelműen hiányoztak a fogantyúk, a fiókok és az ajtók enyhe nyomásra nyíltak és zártak. Az esetleges nyomokat az új tapintástűrő felületkezelés tünteti el. A Poggenpohl egyébként sikeres esztendőt zárt és új üzleteket nyitott Nairo­bi, Calgary és Novoszibirszk városokban.

Az egykor demokratikus design nosz­talgiája – nem az árai – fogadott a dán standokon, ahol a klasszikusok reedicióit láthattuk. Újdonságként a Fredericia-nál ismét tapasztalhattuk, hogy milyen meste­ri módon hajlítják a dánok három dimen­zióba a préselt, rétegelt furnéridomokat. A cég Thomas Padersen által tervezett hintaszéke óriásrájaként lebegett vékony rúdacél lábain. Expresszivitásával meg­nyerhette a zsűri tagjait is, akik a Best Item (a legjobb tárgy) címre érdemesítették.

Már évek óta a kölni vásár rendezőinek határozott célkitűzése a vásár rendezvényei által Köln városát a „megélhető design” városává avatni. Ennek jegyében az olasz design kitüntetés, a Compasso D’Oro- (aranykörző) díj 50 éves fennállásának szentelve, „ahol a citromfák virágoznak” szlogennel ötven év kitüntetett termékeit mutatták be, olasz tájak hátterével. Egyfajta utazás volt, amely Goethe egykori itáliai utazásának emlékét is hordozta díszleteivel.

A partnerországok közül Hollandia is bemutathatta Dutch Design címszó alatt újabban szemléletalakítónak bizonyuló designválogatását, és hogy a házigazdák se maradjanak le, volt német designbe­mutató is. Az utóbbi tárgyválogatását hatalmas felnyitott tengeri szállítóládák­ban mutatták be, célozva a német design exportorientált és tartós mivoltára.

Természetesen nem hiányozhattak a d3 szimbólum alatt a formatervező főis­kolák és pályakezdő fiatalok sem,számos elképesztő ötletet produkálva, mint: a kétlábú asztal vagy PUR-habbal kivitele­zett szekrény.

Valóban az egy hét nyitva tartás is kevésnek bizonyulhatott, ha a város 157 helyszínén galériákban megnyitott design­bemutatókat is végig szerettük volna járni.

Így jelképesen csak a legközelebbit említve, az utca túloldalán két éve megnyílt Design Post Köln XIX. századi öntött vas­vázas üvegépületébe néztünk be. Jeles kol­lekciók fogadtak olyan híres cégektől, mint az Accademia, Arteo, Artaline, Bonacina, Classicon, Desalto, Matteograssi, Montis, Moroso, Pastoe: igazi nemzetközi design­válogatás olasz kapucsínóval.

Megvigasztalódhattunk, hogy a recesz­sziótól hiszterizált kereskedői és gyártói növekedéspszichózis mellett él a kortárs design is.

A cikk további bútorkereskedelmi statisztikákkal kiegészítve megtalálható a www.faipar.hu honlapon.

Vásárhelyi János

KÖLN

Navigáció:

Rovatok: