Butorbolt.hu

A körülményeknél csak a cégvezető könnyed, fiatalosan ironikus stílusa, megnyerő, barátkozó természete, gyors problémamegoldó képessége, ötletgazdagsága szembetűnőbb. Gyorsan kiderül a beszélgetés során, hogy az elmúlt másfél évtized miként lehetett elegendő ahhoz, hogy szinte a semmiből ekkora méretű jól prosperáló vállalkozást hozzon létre, és mára – 46 évesen – a lassú, észrevétlen „hátralépésen” gondolkodhasson…

Volt érzéke a famunkákhoz

Róka Tibor, a számára ma is szép emlékeket idéző Szécsiszigeten született, és a zalai kis településen töltötte gyerekkorát. Senki nem volt asztalos a családban, ihletet, tapasztalatot szerezni ez ügyben tehát nem tudott. Az erdészet iránt mégis különös vonzalmat érzett, így hát 1976-ban jelentkezett a soproni erdészeti szakközépiskolába. Ötszörös volt a túljelentkezés, nem sikerült egyszerű családból és nem is kitűnő tanulóként bekerülni – meséli némi iróniával ennyi év távlatából a fiaskót Róka Tibor – jóllehet helyhiány volt az indoklásban. Ekkor az asztalos szakma elsajátítása következett volna, de tanári intelemre mégis a Deák Ferenc Faipari Szakközépiskolába tessékelték a szülők, mondván, hogy a gyerek alkalmas az érettségi és a szakma együttes megszerzésére. Ez így is történt, miközben otthon folytatta a már korábban megkezdett barkácsolást. Elsősorban a kedvenc időtöltésével kapcsolatos méhkaptárakat és galambdúcokat készített nagy kézügyességgel. Az iskola elvégzése után 1980-ban viszont munkaviszonyba állt Nagykanizsán a Domus Áruháznál. Először, mint asztalosra számítottak, de valójában emberhiány miatt raktárosi beosztásban alkalmazták. Nem sokkal utána elvégezte a technikusminősítőt is – mely elhatározásában felesége is nagy erővel támogatta – a bútorraktározás technológiájából. Elégedett volt a munkával, sőt a bútorok fuvarozásában is részt vett, mit különösen jól megháláltak a kuncsaftok. A cégnél a nagykereskedelmi mellett a kiskereskedelmi tevékenység is ment párhuzamosan, ami igen sok személyes kapcsolatot eredményezett az akkor árukiadói beosztást végző Róka Tibornak. A Domus évek 1991-ig tartottak, amit csak pozitívan tud megítélni ennyi év távlatából is. Olyan szakmai kapcsolatokra tett szert, amit a magánszférában kitűnően lehetett kamatoztatni. Mégis kicsit váratlan volt a szakítás a munkával, a Domusban eltöltött évek után.

Megtorpanás, majd újraindulás a szakmában

Róka Tibort a már korábban gyakorolt másodállása segítette át a nehézségeken, és főképpen a méhészet, ami már siheder kora óta a kedvenc időtöltése volt. 120 család méhe volt akkor, – ma is ugyanennyi van Szécsiszigeten – és bizony a velük való törődés elég sok időt elvett, kitöltve a munkanélküliként megélt napokat. A méhészet közben pedig kiválóan lehetett gondolkodni azon, hogy melyik irányba kellene folytatni a hivatalos munkát. Az átmeneti munkanélküliség azonban nem tartott sokáig, mert Róka Tibor nem az a típusú ember, aki csak úgy beletörődött volna a sors kiszorítós játékába. Egy volt kollégája hozta a hírt, hogy az üveges centrumban van állás, lehet jelentkezni, ami meg is történt részéről szinte azonnal. Nem volt ez olyan nagy csapás, mert a nem túl bonyolult üveges szakma megtanulása viszonylag hamar ment. Kilenc hónapi munka után felfedezve a „maszek” világot, nyitott szemmel járt. Megtetszett neki az önállóság, a döntés szabadsága, és ekkor megfogalmazódott benne a jövő, miközben persze profi üvegessé képezte szép csendben magát. 1993-ban két társával együtt létrehozták az R.M.P. Bt.-t, amely éppen most ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, ami alatt azért történt egy ’s más…

Konyhabútorral kezdődött a kisüzemi munka

A három újdonsült faipari vállalkozó akkor csak annyi tőkével rendelkezett, hogy Bt. megalakítására volt elegendő. Gyalupaddal, pisztolyfúróval kéziszerszámokkal kezdtek, majd egy 400-as szalagfűrészt, és egy vegyész által gyártott hobbi célú kombinált gyalugépet vettek meg 70.000 Ft-ért. Ez utóbbi, természetesen csak ideig óráig szolgálhatta az egyre bővülő vállalkozói munkát. Ennek ellenére egy lakóház üvegezési munkáját vállalták el elsőként, amihez mindig csak annyi anyagot – üvegtáblát – vettek meg, amit a kassza elbírt. Róka Tibor elképzelése szerint minden nyereséges forintot visszaforgattak, ami ugyan a társaknak nem nagyon tetszett, ők szívesebben rüsztöltek volna… De nem volt leosztás, aminek az lett a pozitív eredménye már fél év után is, hogy bővült a vállalkozás. Az egyébként 40 m2 alapterületű műhelyt a korábbi munkahelyén és a régi kapcsolatok kihasználásával a Domusnál sikerült bérelni. Szolgáltatás volt a profil, gyártás nélkül, mert ez volt a megállapodás. Persze később a szabály felborult, és az áruház munkatársai lekísértek a műhelybe néhány tanácstalan és „más méretekre” vágyó vevőt, hogy konyhabútor elképzeléseit majd Róka Tibor vállalkozása megoldja. És, meg is oldotta, hiszen a vállalkozás első profilja a konyha- gyártás lett, elsősorban bútorlapból a Domusban forgalmazott elemes bútorok szerelési gyakorlata alapján. Természetesen lapszabász géppel méretre szabott anyagból, helyben, vasalóval élfóliázva készültek a funkcionálisan kifogástalan konyhák. Remek kollégák nőttek ki ebből az időszakból, akik minden munkafolyamatot a tökéletesre fejlesztve végeztek el, így minőségi panasz nem fordult elő a termékekre. Ehhez azonban a helyszíni beépítésnél azért nagyon oda kellett figyelni, mert nem volt olyan pontos a munka, mint ma…A lakótelepek akkor pukkantak le és első körön a konyhák iránt élénkült meg a kereslet, úgy 1995-97 körül. A munka ekkor már nem tetszett az új Domus igazgatónak és kiebrudálta a vállalkozást a nagyvállalat telephelyéről…

A további fejlődés megállíthatatlan volt

A jelenlegi telephely korábbi üres telkén volt egy 78 m2 -es műhely, amit sikerült kibérelni, ami első látásra, hatalmasnak tűnt. Persze egy év alatt ezt is kinőtték, de akkor már körvonalazódott a megoldás, előzetes tárgyalás folyt egy meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő terület tulajdonosával. Végül sikerült egyezségre jutni a földhasználati jog átruházásában, ami igen kedvezett a vállalkozás számára. Ettől kezdve felgyorsultak az események, és az akkor 9.000 m2-es területet – majd később még 3.000 m2-t is – sikerült birtokba venni, nem kis munkával rendbe hozni, megtisztítani és a célnak megfelelően megkezdődhetett a tervezés. Mert nem sokat váratott magára a gyakorlati hasznosítás sem, következett az építkezés 1999 végétől. A műhely első két hajója rövid idő alatt el is készült egy korábbi honvédségi csarnok vázrendszerének felállításával. 2000 áprilisában – Tibor napján – vették birtokba a felszerelt és munkára alkalmas műhelyt, amelynek alapterületét azóta, a harmadik csarnokkal bővítették. Emellett, később még a telep mellett lévő épületeket is megvették, amelyekkel így több, mint 1500 m2 fedett csarnok áll már rendelkezésre, igaz ennek egy részét, már bérlők használják. Így atágas műhelyben kiválóan elkülönülnek a tevékenységekre szabott terek, a gépműhely, az összeállító tér, a felületkezelő, ill. a szociális helyiségek. Természetesen van külön fedett tér a tárolt faanyagok részére, mert a feldolgozási igényeket nem lehet csak a fatelepek azonnali kínálatából kielégíteni.

Nagy munkák előnyben

A profil szép lassan kialakult, az idők során összeverődött kapcsolati tőke működni kezdett, és jöttek a megrendelések. Például a most felújításra kerülő iskola asztalosipari munkái a speciális bútorokon – iskolapad, tábla – kívül, a teljes berendezés,külső-belső nyílászárók gyártása, irodabútorok , szekrények, burkolatok előszobafalak stb.elkészítése, harmonikus színekkel, szép egyedi megoldásokkal. Kicsit torlódik is ilyenkor a munka, ahogy pl. a helyi kórház felújításnál isvolt, ahol 80 db háromajtós szekrény és hasonló nagyságrendű munkák halmozottan jelentkeztek. Nagykanizsán az utóbbi időben közbeszerzéssel kiírt beruházások túlnyomó részét a R.M.P. Bt. végezte. Ilyen volt a már említett munkákon kívül a művelődési ház, és a plakátmúzeum stb., amelyeket sikerült elnyerni a közelmúltban. Tény ugyanakkor, hogy egy nagyobb neves cég beszállítójaként folyt a munka, ami egyben biztosíték is volt a pontos fizetésre. De hasonlóan készült Szentgotthárdon a termálfürdő ill. annak belső munkái, a recepciós pultja, ahol a méretek is imponálóak voltak. A Flextronics zalaegerszegi bázisán is nagyon nagy munkákat kaptak, és egyben– Róka Tibor bevallása szerint – ott tanulták meg igazán a minőségi gyártást, még a 2000-es évek elején. Azóta már zökkenőmentesen mennek a nagy volumenű munkák is, mindenki pontosan tudja a szerepét egy ilyen helyzetben, és a túlórázás sem kellemetlen meglepetés már az alkalmazottak számára. A Flextronics-nál töltött időszak valószínűleg jól sikerült, mert a munkák befejezése után az osztrák vezetők némelyike odahaza is adott néhány privát megbízást, ami annak a jele, hogy elégedettek voltak a munkákkal. Nem sokkal később már barátaiknak is ajánlották az R.M.P. Bt.-t és ennek hozadékaként egy budapesti irodaház munkáit kellett elvégezni, hasonlóan szép eredménnyel. És végül említést kell tenni a szállodai munkákról, amelyek a fővárostól egészen a Balatonig terjednek ma is...

Szakemberek nélkül nem megy

A cég fejlődése és a munkák egyre növekvő mérete természetesen megkövetelte, hogy a szakembergárda fejlesztését is. A jelenlegi üzemvezető, aki szintén családtag, – ugyan lakatos szakmával – de hihetetlen akaraterővel és önképző módszerekkel átképezve magát, kiválóan helytáll a poszton. Emellett nagyon ügyes asztalosok és egyéb szakmabeliek is beférnek az alkalmazotti keretbe, mert a munka minősége, a kitartás, és a szorgalom dönt elsősorban, nem feltétlenül egy szakmunkás bizonyítvány. Változó létszám, olyan 12-16 fő alkotja a munkacsapatot, akik között még villanymozdony szerelő is van, és talán ő az egyik legkitartóbb, legügyesebb munkaerő. A cég 5, 10 és 15 éves törzsgárda tagi elismerést ad, ami természetesen anyagi előnnyel is jár. Az embereket kezelni nagyon nehéz feladat, a dolgoztatás valóságos művészet Magyarországon, mert nagyon sok idő kell a teljes egyetértéshez – mondja Róka Tibor. És az anyagokról is szívesen beszél, mert fontosnak tartja megemlíteni, hogy nem csak fenyővel és bükkel dolgoznak, hanem gyümölcsfával is. A meggy, körte is nagyon népszerű, amiből tárolni kell az anyagot, vásárolni kell, fűrészeltetni kell, hogy megfelelő minőségben álljon rendelkezésre, ha kell. A furnéros bútorok nagy divatja kezdődött egy ideje, ahol a wenge – szürke, dió, bézs stb. változatban – tarol pillanatnyilag, és aki a választékot megnézi, azonnal azt választja. Általában 40-es bútorlapra furnérozva nagyon megnyerte a megrendelők tetszését és az ebből készült bútorok különös esztétikai hatást gyakorolnak. A szárítás talán a szűk keresztmetszet, de egyelőre az energiaszolgáltatás a rendszer elavultsága miatt ezt korlátozza. Így egyelőre bérszárítás folyik, ami az igényeket kielégíti, de egy 5 m3-es saját szárító beruházás sokáig nem halogatható. Szívesen forgat vissza pénzt a gépekbe, mint veszi ki saját céljaira, s ez meglátszik az üzem gépesítési színvonalán is. Szeret önerőből beruházni, de az épületkomplexum elkészülte után némi hitelgazdálkodásra kellett berendezkedni. Egy húszmilliós folyószámlahitel kiválóan alkalmas arra, hogy a pillanatnyi pénzügyi helyzeten javítson, átlendítse a vállalkozást azon a ponton, ami két munka pénzbefolyása közötti időszakban van.

A munkahely, kicsit otthon is

A sorrend nem lehet kérdés Róka Tibor számára, hogy első a munka, aztán a méhek és a galambok, no meg persze egész nap együtt dolgozik a család. A hobbi tehát a telephelyen van a hátsó fertályban, mármint a galambok és a kutyák. A méhek Szécsiszigeten, de oda napközben jár el, lopva egy kis időt. A feleség és a gyerekek is a vállalkozásban dolgoznak, mindenki megtalálta a helyét, az üzemvezetői poszton, a dizájneri minőségben, vagy éppen a tervezői pultnál. És van egy egyetemista lányuk is, aki a jogot végzi, – a papa büszkesége –, akit mindenképpen a cég jogi képviselőjének szán. De, családtagok foglalkoznak a vevőkkel, megrendelőkkel és a pénzügyekért is ők a felelősek. Róka Tibor pedig kocsiban ül a nap jelentős részében, járja a megrendelőket, a folyamatban lévő munkákat ellenőrzi, új megrendelőkkel, megbízókkal tárgyal, kellemes megnyerő stílusában. Ha fáradt, akkor megy a méheihez, gyakran nem is öltözik be, azt a néhány ellenséges csípést kibírja, egyébként sem reagálja le a szervezete a mérget, immunissá vált a hosszú hobbiévek alatt. A lényeg, hogy mindig derűs, érti a viccet és az a kapcsolatteremtés alapeleme gondokkal terhelt világunkban. Azért a család nyomására, de talán egyébként is van szünet a szakadatlan hajtásban, mert nyáron és télen is leáll az üzem egy rövid időre, amikor kitör a vakáció, és mindenki lazíthat. Róka Tibort sokkal jobban motiválja a siker, mint a pénz, és ennek érdekében épít kapcsolatokat, járja a környéket. Persze a kettő nem választható el, mégis a hozadékot szívesebben forgatja vissza a vállalkozásába, mint egy több tíz milliós ingatlanba. Róka Tibor számára a vállalkozás továbbvitele nem kérdés. A család minden tagja itt dolgozik, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy ők viszik tovább az üzemet. Még nem akar kiszállni, de már megfordult a fejében egy csendes, lassú visszavonulás gondolata. Aztán helyesbít, és azt mondja, hogy bizonyos szakterületeket ad le a munkájából, hogy egy kicsivel több szabadideje maradjon a hobbijára és pihenésre. Úgy tűnik, hogy a család ezt támogatja, ha majd előáll hivatalosan is ezzel az ötletével…
Nagy Zoltán