HÍREK
Hohl László

Az asztalos arca


Az ötvenes éveiben járó Hohl László nagykanizsai cégtulajdonos 2005-ben vehette át a parlamentben a Magyar Termék Nagydíjat Tanúsító Elismerő Oklevelet. A pályázati kiírásra a Senator bútorcsaláddal jelentkezett a Kanizsa Bútor Kft., s a Kiírók Tanácsa ítélte oda a magas minősítést.

faszi.jpgAz ötvenes éveiben járó Hohl László nagykanizsai cégtulajdonos megkapta a Magyar Termék Nagydíjat Tanúsító Elismerő Oklevelet. A pályázati kiírásra a Senator bútorcsaláddal jelentkezett a Kanizsa Bútor Kft., s a Kiírók Tanácsa 2005-ben ítélte oda a magas minősítést.
Hohl Lászlóval beszélgetek életútjáról. 
– Nemcsak a cég elnevezése, hanem emblémája is a hatvanas-hetvenes években hírneves nagykanizsai vállalatnak, a Kanizsa Bútorgyárnak az emlékét idézi fel. Véletlen ez, vagy van tudatosság emögött? 
– Nem mondhatnám, hogy véletlen, sőt, magam is jóérzéssel, szép emlékeim között tartva gondolok vissza az említett időszakra. Úgy gondolom, büszkén vállalhatná ezt bárki, aki ezen a szép szak területen választott életre szóló hivatást. Vagyis, valóban a hajdan volt Kanizsa Bútorgyárba nyúlnak vissza pályám gyökerei. 1968-ban, tizennégy évesen kerültem a bútorgyárba asztalosinasnak. Abban az időben egyik meghatározó tényezője volt a választásomnak, hogy egy idősebb társam, aki szintén fafaragó volt, asztalostanulónak állt, s a nyolcadik osztály elvégzése után magam is követtem. Az elméleti oktatás természetesen az Ipari Iskolában volt.
– Hogyan ítéli meg a gyakorlati oktatás színvonalát?
– A tanműhely a gyárban el volt különítve a dinamikusan fejlődő termelési folyamatoktól, de a rohamos változásokat, a fejlődést nem lehetett nem érzékelni. Hagyományos, kézi műveletekre alapozott gyakorlati képzést kaptunk, emellett elsajátítottuk az alapgépek kezelését. A dolgok szerencsés alakulásának köszönhetően láthattuk az újat, a változást hozót, vagyis a kor legfejlettebb technikai, technológiai megoldásait is. Ezek a változások tudat alatt is egyre erősítették a szakma iránti és a jövőbe vetett hitét. Vissza térve a gyakorlati oktatásra, az alapos kézművesképzést olyan szigorú, következetes mesterek keze alatt kaptuk, mint Grácz József, Kulics Gyula és Tóth Tibor. Fontosnak tartom a képzésnek ma is az alapoknál történő kezdését. A mi szakmánkban a kézműveshagyományok, a gyalu és a gyalupad sohasem a korszerűtlenségnek és maradiságnak, hanem a szakmai alaposságnak és mesterségünk hagyományainak lesz a szimbóluma. 
– 1971-ben megszereztem a szakképesítést, s ettől kezdve szakmunkásként dolgoztam a gyárban. Ebben az évben itt került üzembe helyezésre – a hazai bútoripari rekonstrukció keretén belül – az akkori időknek legkorszerűbb lapmegmunkáló gépsora. Én hamarosan a sor lefafaragas.jpggelső, DANKAERT típusú páros élmegmunkáló gépének lettem a kezelője. Sok, a város címerével díszített kazettát is készítettem, ezek intarziamunkák voltak. 
– Aztán néhány év múlva mégis elhagyta a bútorgyárat. 
– Van a történetnek egy másik szála is. A kiskanizsai iskolában 1966-ban indult egy fafaragó szakkör, amelyet Popellár Jenő bácsi vezetett. Tizenkét évesen én is tagja lettem. Ettől kezdve a fafaragás szakmai tevékenységem egyik meghatározó tevékenysége lett. Még a hetvenes évek elején Somogy megyében volt egy kiállítás, amelyen a somogyi fafaragók mellett a zalaiak között én is részt vettem. Itt ismerkedtem meg Tóth Mihály fafaragóval, aki Patkó Bandinak, a híres betyárnak volt az unokája. Egyébként juhász ember volt, fafaragásaival pedig kiérdemelte a Népművészet Mestere címet. 1973 körül már gyakran utaztam hozzá lászlómajori otthonába. Tőle sokat tanultam, munkáim olyan szintet értek el, hogy 1977-ben kiléptem a bútorgyárból, s a Népművészek Szövetkezetének tagjaként önállóan faragtam dísztárgyakat. Ezeket előzetes megrendelés alapján készítettem. Az elkészült munkákat a Népi Iparművészeti Tanács zsűrizte, majd a népművészeti boltok forgalmazták. Nem ment rosszul az üzlet, két-háromszorosát kerestem a 40–45 éves szakmunkások fizetésének. 
– Hogyan érintette ezt a tevékenységet a rendszerváltás?
– A fafaragás mellett a kiskanizsai  házunk mögötti pajtában építettem műhelyemet, gépeimet, hogy mind több munkát elvállalhassak. 1985-ben kiváltottam az asztalos és fafaragó kisiparos igazolványt. Hol volt még a rendszerváltás? Kezdetben önálló vállalkozásban főként egyedi megrendelések teljesítését vállaltam. A kilencvenes évek elejétől tucatnyi dolgozóval lakó-, háló- és étkezőbútorok kis szériában való gyártását kezdtük el. Ezek a bútorok főként laminált faforgácslapból készültek – fejezi be a beszélgetést Hohl László. 

A jelentősen erősödő piaci kihívásokra a választ már a Senator neve fémjelzi. Országos sikere a nagykanizsai bútoripar fejlődésének is elismerése. A jó hír hallatán kezdetben mégsem volt felhőtlen az öröm. Ezt nem egyfajta, elsősorban a termék jövőbeni útjával kapcsolatos aggodalom sugallta, sokkal inkább múltbeli, a nyolcvanas évekre visszanyúló tapasztalataim okozták. Akkor ugyanis számos kiállításon bemutatott termék megkaphatta a „KIVÁLÓ ÁRU” minősítést anélkül, hogy áruvá vált volna. Ugyanis piacra sohasem került, életgörbéje megrek Anélkül, hogy a sorrend valamilyen rangsort is jelentene – hiszen minden összetevő ez esetben a piacra fókuszál –, kezdjük egy már-már közhelynek számító kritériummal, az ún. piaci elvárásoknak való megfeleléssel. A piacon az elmúlt évtizedekben ugyanis igényként jelentkezett, majd gyakorlattá vált a korpuszbútoroknál a fogyasztói igényekhez igazodó választék és méret szerinti rugalmas alakíthatóság. 
A Senator esetében gyártójának célja szerint exkluzív kategóriában céloz meg egy fogyasztói réteget, elvileg tehát nem várható el, hogy a hagyományos laminátos vagy fóliás elemrendszerek sokoldalú variálhatósága köszönjön vissza.
Más vonatkozásban ugyanakkor mégis többet nyújt ennél. Az üzem nagysága, a berendezések rugalmas átállíthatósága, a kereskedőhálózattal, az egyénnel, mint megrendelővel, közvetlenebb kapcsolatot alakíthat ki. Hogy a Senator elem- és laprendszere lehetővé teszi valóban széles fogyasztói igények kielégítését, már az eddigiek során is számos esetben bebizonyosodott. Nemcsak a lakások szokásos nappali-, háló- és dolgozószoba-berendezéseként jelent meg, hanem bár, étkező, szauna rendeltetését betöltő helyiségek, vagy azok részeinek berendezéséhez használt bútorként is. Ezenkívül a kisbútorok kategóriájában is szerepel egy kínálati része. 
A termékcsalád gondos szerkezeti kialakítását több, sz adalomszintű, újszerű részletmegoldás is példázza; ajtók, fiókok, CD-tartók esetében. 
A Senator mindemellett úgy felel meg a széles körű funkciónak – így teljes a gyártmánycsalád értékelése –, hogy teljes visszatérés történt a hagyományos alapanyagok, a tömörfa és a furnér alkalmazásához. A termékcsaládból kialakított egyes összeállítások megjelenési formája, választékossága, a kivitel gondossága és minősége megfelel a bútor kategóriájában a nemzetközi gyakorlatban támasztott követelményeknek. 

nappali.jpg

A gyártási háttér mind emberi, mind eszközoldalról adott. Kivitelezésnél a hagyományos műveletektől a legújabb megoldásokig, a szakértelem széles skálája nyilvánul meg. Vagyis, ahol nem pótolható a tradicionális kézi munka, ott szakszerűen kézzel végzik a munkát, ahol az emberi szaktudást is meghaladó a bonyolultság, ott a legmodernebb CNC-gép áll rendelkezésre. 
A bútorgyártó üzemben dolgozik Hohl László két fia is, akik 2004 óta társtulajdonosok. Ifj. Hohl László a nagyobb fiú, 28 éves. A Faipari Technikum után az Informatikai Főiskolát is elvégezte. Az előbbinek általánosságban, az utóbbinak olyan speciális feladatok elvégzésénél, mint a CNC megmunkálógép kezelése, vagy a sikeres pályamunka elkészítésénél vette hasznát. A kisebb fiú Tamás asztalos képzettséget szerzett a nagykanizsai Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István Szakképző Iskolában. Az üzemben jártamkor a CNC-gépnél találom. A hagyományos gépek mellett ő is értő kezelője az összetett szakértelmet igénylo CNC-megmunkálógépnek.
Az üzem létszáma 20 fő, s az üzemvezető tizenhét éve munkatársa az alapító tulajdonosnak. 
Az irányító munkában mindenkor nagy segítsége Hohl Lászlónak Stampf Bernadett, aki tizenegy évvel ezelőtt titkárnőként kezdett. Ma a cégtulajdonos kinyújtott jobb keze és cégvezetője. Időközben nemcsak elsajátította a reá háruló szakmai feladatokat, hanem ötleteivel gazdagította is az itt folyó tevékenységet. Ötletadója a ma már tradicionálissá vált Nagykanizsai Bútoripari Kiállításoknak – s levezető háziasszonya a kiállítás kapcsolódó rendezvényeinek. Névadó „szülőanyja” a Faipari Szakosztálynak, rövidített nevében (FA-SZA), s egyedüli elfogadott nőtagja annak. Nemcsak szervezi a szakosztály sport- és szabadidő- rendezvényeit, hanem aktív résztvevője is a versenyeknek, a jó hangulatú országjáró kirándulásoknak. A cégvezető tevékenységének középpontjában a szakmai, gazdasági munka áll, de a jól illeszkedő hangulati elemek is a munka irányultságát szolgálják. Áttekintőképességével motorja a cégirányításnak. A fajsúlyos munkát jól példázza, hogy a Senator egyes elemeinek, így a tálalónak és az előszobafalnak is tervezője. 
Az előzőekben leírtakból kitűnik, hogy domináló szerepe van a vállalkozáson belül a családtagoknak is. Azonban nem lenne teljes a családi kör Marika asszony nélkül. Hohl László felesége lakberendező végzettséggel rendelkezik. Az őszi Nagykanizsai Bútorkiállításon a Kanizsa Bútor Kft. standjának ítélte a zsűri a legszínvonalasabban berendezett kiállításért járó díjat. Ez a kitüntetés az ő ízlését, hozzáértését dicséri. 
A Senatort szakmailag jellem öszszetevők alapján összegezhető, hogy ez a váltás valóban minőségi váltásnak nevezhető. Látva, tapasztalva az elismerést hozó termék megvalósításának hátterében lévő tudatos fejlesztői, tervezői, kivitelezői munkát, a saját ötleteket, prognosztizálhatóan egy több lábon álló termékstratégia egyik biztos pontja lehet. Nem kerülte el a figyelmet – s ez a termék jövőjére nézve az egyik legfontosabb jelzés lehet –, hogy a bútorokon rézlemezen egy HOHL-DESIGN felirat is felfedezhető. Hohl László nevével is hitelesíti azt az alkotó munkát, erőfeszítést, amely az eredmények mögött van. A név adása kötelez és erősíti a garanciát a jövőbeni vásárlók számára. 
Hohl László a kanizsai bútorgyártókat tömörítő helyi Faipari Szakosztálynak is elnöke. 
Rendszeresen szervezi az évente kétszer megrendezésre kerülő helyi Bútoripari Vásárt és Kiállítást. Alig ért véget az őszi kiállítás, még el sem ült a Senator sikerének visszhangja, új elképzeléseket vázol, terveket körvonalaz, melyeknek a következő évben már a megvalósulása lesz látható.
Németh Alajos