A szoborbútorok magányos művésze

Ennek emlékét őrzi a csata színhelyén 1910. október 23-án leleplezett honvédszobor – Jankovics Gyula alkotása –, mely alá közös sírba temették az itt elesetteket. Ma, a 3200 lelket számláló Tápióbicske is a magyar falvak csendes hétköznapjait éli. A sors különös és kifürkészhetetlen játéka folytán mégis ez a település kínált munkát és alkotói hátteret Papp Bálint Györgynek és családjának, akik 1989-ben települtek át, Romániából. Nem volt könnyű feladat Magyarországon gyökeret verni, a belsőépítészeti tervezés és kivitelezés zárt világába bejutni, de szerencsére akadtak jó szándékú szakemberek, barátok, akik ebben segítettek…

Szerteágazó érdeklődési köre volt

Papp György az erdélyi Barcaságban, Bácsfaluban született 1941-ben. Az elemi iskola után Brassóban a katolikus gimnáziumot végezte, és fiatalkoriterveiközött– mivel az autótervezés nagyon érdekelte – a gépészmérnöki diploma megszerzése lebegett. Édesapja orvos volt, irodalompártoló és inkább a szavak embere, aki hivatásának élt. Következésképpen, nem befolyásolta fiátapályaválasztásban. Elsőszándéka szerint nem vették fel az egyetemre, de addig is autószerelő technikumban vigasztalódott. A faipari egyetem bútortervező szakára viszont később felvették, ahol az volt a gyakorlat, hogy az első évben fél évet dolgozni kellett. Őt is beosztották egy szász faluban – Feketehalmon – lévő faipari nagyüzem kéziszerszámokat készítő részlegéhez, ahol gyalukat, méterrudakat, collstockokat stb. gyártottak. A korabeli technika pedig központi gőzgépről szíjhajtással biztosított erőátvitellel üzemelt, ami hamisítatlan asztalosipari hangulatot teremtett, és jól szolgálta a gyakorlati ismeretszerzést. Ahogy a faipari tudást szív   magába, mind nagyobb vonzalmat érzett a képzőművészetek, azon belül is a szobrászat iránt. Az egyetemen románul folyt az oktatás, ami a magyar nyelvű gimnázium után meglehetősen zavaró volt, de lassan a nyelvi nehézségek is elhárultak. Papp György 1965-ben Brassóban végül is megszerezte a faipari mérnöki diplomát, ami után a nagybetűs élet következett. Marosvásárhelyre került a patinás bútorgyárba, ahol mindenképpen tervezési munkát szeretett volna végezni, mert az emberekkel való bajlódás nem kedvezett volna számára. Sikerült a terve, jó viszonyba került a vezetőkkel és a munka is egyre több lett. Holland megbízók/kereskedelmi partnerek robusztus ónémet tölgybútorok sokaságát küldték a gyárba, aminek pontos méreteit felhasználva terveket kellett készíteni a gyártás megindításához. Érdekes és nagy tömegű munka volt ez, de mellette számos kiállításra is fel kellett készülni, ahova viszont népi bútorokat tervezett, amelyeket aztán határidőre legyártottak. Emellett készült néhány egyedi szép bútor is, amelyek   trabb tervezését – kovácsoltvas elemek felhasználása, cserge alkalmazása kárpit helyett stb. – honorálta a nagyközönség. A marosvásárhelyi évek hasznosak voltak, csak a bútormásolások miatt kicsit sablonossá vált a munka, ezért 1970-ben más irányt vett az élete.

Patinás szállodák terveit készíthette

A tervezés iránti elkötelezettsége és az alkotás vágya hajtotta a fiatalfaiparimérnököt, szeretett volna önálló szép munkákkal foglalkozni. Brassóban találta meg a következő munkahelyét, a 450 fő különböző szakirányú mérnököt foglalkoztató Megyei Építészeti Tervezőintézet ben, ahol rövid idő elteltével a belsőépítészeti csoport vezetője lett. Azonnal szállodák belsőépítészeti tervezésébe foghatott, ami igazán szép kihívásnak számított és nagy élvezettel végezte. Kitűnő munkahely volt, jó kollégákkal, hatalmas, korszerű könyvtárral – emlékezik szívesen Papp György. És folyamatosan kapta a munkákat, mint a brassói Capitol szálloda, a Brassó Pojánán található Csukás szálloda, Vadász vendéglő, Nagykőhavas szálloda, Tusnád Fürdő szálloda, Kovászna szálloda. Emellett, Brassóban az Óváros Tanácstéren található üzletek, kisvendéglők berendezésének tervezése, Sepsiszentgyörgyön a római katolikus templom belsőépítészeti tervei és bútorzatának tervei fűződnek a nevéhez. S, talán utolsó Romániában végzett munkája a Brass  Felfalusi Kovács Antal Katolikus Főgimnáziumának Emlékhely-Harangláb tervezése volt. Ahogy teltek az évek, annál kevésbé zavarták a tervezői, gépészeti és anyagbeli kötöttségek, egyre jobban élvezte a munkát. Az idők során megtanult úgy dolgozni, hogy ami kikerül a keze alól, az szép legyen, és ne legyen drága, ami nagy erénynek számított Romániában. A diktatúra utolsó éveiben pedig, különösen az egyházi munkáknál nagy kockázatot kellett vállalni, hiszen az államhatalmi szervek nem nézték jó szemmel az efféle alkotó munkát.

Magyarországon folytatta

Aztán áttelepülése után, kezdetben nem akadt munka, mígnem Makovecz Imre tanácsára felkereste Fekete Györgyöt, aki segített neki bekerülni a magyar tervezői vérkeringésbe. Nem sokkal később már a magyar megbízások következtek sorra, amelyek közül a kezdeti legnagyobb az Agrobank országos fiókhálózatánakállomásaikövetkeztek– Kecskemét, Baja, Szolnok, Siófok, Zalaegerszeg –, ahol szintén belsőépítészeti munkák vártak rá. Magán megrendelések és közületiek váltották e  mást szinte állandó elfoglaltságot biztosítva. Ezek közül is kiemelkedett az Országház EU-könyvtárának bútortervezése, irodák és fogadótér berendezése. Gödöllőn a Szent István Egyetem gépmúzeumának „őshonos élelmiszerek” kiállítás berendezése, a fővárosi Vass Albert könyvesbolt berendezése, fogadóterének tervezése fűződik a nevéhez. Később 2005-ben Tápióbicskén a református templom belsőépítészeti tervezése és berendezése, majd 2006-ban Gyimesfelsőfokon a Szent Erzsébet-templom kápolnájának tervei adtak számára megtisztelő munkát.

A tervezést az alkotó munka váltotta fel

A kivitelezés már nehezebb feladat Papp György számára, mert a műterme, ill. műhelye egyszemélyes, és csak alapgépekkel van berendezve. Szinte csak saját kedvtelésére tudott munkákat végezni, de ennek magyarázata, hogy mindenféle értékes faanyag található a helyiségben. Továbbá minden apró anyagot megőriz, mert ezekből a drága fafajokból szinte minden „hulladék” jelentős értéket képvisel. Természetesen a saját étkezőasztaluk is különlegesség  k számít, mert hihetetlen nehéz és kemény doussie fából készült, amit komoly feladat elvágni is. Legszívesebben talán a féltve őrzött néhány „rönk” tiszafával dolgozik, és akkor érzi magát biztonságban, ha van ilyen fa tartalékban a padláson. Kevés csiszolással is nagyon szép és kellemes tapintatú felületet ad. Tápióbicskei lakásában természetesen főszerepet képvisel a fa, ami hihetetlen melegséget áraszt, és a természet közelségét sugallja. Az élete nagy részét tervezőmérnökként élő Papp György szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát az általa kialakított kiállítótermi környezetben, és minden szoborbútorról nagy szeretettel beszél. Amikor éppen nem tervezett, akkor tudott időt szakítani udvari „műtermében” a szoborbútorok készítésére.

Fa és kő házassága a szoborbútorban

Aprólékos, finom munka ez, ahova „idegen” anyagként a követ is bevonta. Kővel súlyozza le, alakítja ki a kisbútor optimális súlypontját. Különböző fafajokkal dolgozik, amelyek közt megtalálhatók a gyümölcsfák – körte, alma, dió –, a tiszafa, bor  ifenyő, kőris, juhar és persze a ritka, rendkívül kemény egzotikus – pl. jatoba, ében, doussie, mahagóni – fajok is. Fémet nem használ a funkcionális szerkezeti elemekhez és kötőelemekhez sem, minden fából készül. Bámulatos íveket formál, majd csiszol üveg finomságúra,végtelen türelemmel, amit aztán viaszolással felületkezel. Imádja a fát és most már a színes követ is, amelyet háborgó tengerpartokon, kőbányákban választ ki, fantáziája sugallatára. A fát és a követ házasítja, csapolja és ragasztja egymáshoz úgy, hogy a hőtágulás következtében se mozduljon meg. Az alkotásokból harmónia, melegség és szeretet sugárzik, és persze párjukat ritkítják. Annyira egyediek, és furfangosak, hogy némelyikük kinyitása komoly felkészültséget és fantáziát igényel. Ékszerek, kazetták és egyéb féltve őrzött ereklyék tárolására szolgálnak, méltó helyet biztosítva számukra. Mindenki szeme megakad e kisbútorokon, akár falon függesztve, akár álló pozícióban díszei a lakásnak. Mindegyik szoborbútor más, hiszen más ihletésű, az alko   más lelkiállapotában készült és mást akar kifejezni. Az egyes fafajok egymás mellé rendelése, funkcionális kapcsolata, sajátos színvilágot képez, és a fa érése során különbözőképpen változik.

Letisztult formavilág

Papp György munkássága azok számára igazi gyönyörűség, akik élvezik az aprólékos, végtelen türelemmel végzett, a végletekig kidolgozott famunkát. Akik szeretik a megmunkált fafelületek bársonyos tapintatát, a vonalak, élek egymást ölelő harmóniáját. Mert mindezekből a finomrészletekbőlkiolvashatókazalkotólelkének rezdülései, kimondatlan gondolatai, viszonyulása a világhoz, tárgyakhoz, emberekhez. És nem utolsósorban az örökké élő anyagon keresztül a természet üzenetének szelíd tolmácsolása, amely generációkon keresztül átívelve hirdeti a fa és ember örök barátságát, egymásrautaltságát.  Művészi formában mindez még időtállóbb, megbecsültebb, mint egyébként. Talán mert nagyon saját, nagyon egyedi ez a művészet. Egy ilyen szoborbútor anyagait és igényességét tekintve minden bizonnyal hosszú évszázado  a meghatározza a mindenkori tulajdonosa és lakókörnyezete hangulatát. Van, amelyik most is egy 300 éves ólomüveg betétet foglal magába, de a többi elkészült – vagy már eladott – szoborbútor is biztosan hosszú élet elé néz. Nem készült nagyon sok e letisztult formavilágot megtestesítő szoborbútorokból, mert mindegyik valami mást fejez ki, megalkotása hangulathoz, fakombinációhoz kötött. Egyelőre kevesen tudhatják magukénak a Papp-féle szoborbútorokat – talán egy-két tucat ember, zömmel németek –, de a mester meggyőzhető arról, hogy megváljon egy-egy gyönyörű alkotásától. Erre a kiállítások és tápióbicskei otthona kínálkozik helyszínül. Legutóbb Palóznakon és Győrben volt nagy érdeklődésre számottartó kiállítása, de Triesztben, Budapesten és Brassóban is rendszerességgel mutatja be alkotásait. A szoborbútor és Papp György ma már összetartoznak, és örökre elválaszthatatlanok. És még az érdeklődése a fa iránt itt nem ért véget, mert nagyon vonzónak tartja a távol-keleti faművességet, ezért szeretne oda eljutni.   na és Tibet mesterei példaképül szolgálnak számára, nagyra becsüli a mesteri munkával, különlegesen értékes fafajokba rejtett gondolatokat.

A munkát folytatni kell

Papp György Tápióbicskén nagyon jól érzi magát fogorvos feleségével és jogot, valamint államigazgatási főiskolát végzett fiával együtt. A család köztiszteletnek örvend, az elmúlt bő egy évtized alatt jól beilleszkedtek a falu vérkeringésébe. Tervekből és munkaelképzelésekből nincs hiány, bár néhány szívfájdalma is van. Az erdélyi ember magyarságát hozza szóba, amely példaértékű lehetne a magyarországi magyarok számára. Ők nagyon szeretik a magyarságukat, mély alázatot éreznek a Szent Korona iránt és ennek szellemében is élnek. Nagyon erős bennük a nemzeti összetartozás érzése, ami itt nem érezhető olyan erősen. De ne moralizáljunk – mondja – nagyon sok jó ember, barát és jó érzésű ember van a szűk környezetében is, csak észre kell venni. Legnagyobb művészetpártolója persze a felesége, aki arra biztatja, hogy csak a szoborbútorokkal foglalkozzon. A kér   meghallgatásra talál, mert most is, Wass Albert születésének közelgő 100. évfordulójára készül egy különleges szoborbútor, ami biztosan elnyeri az ünneplő közönség tetszését, és kifejezi azt a tiszteletet, amit az alkotó iránta érez... A Papp család békés, rendezett otthonát már advent kezdete előtt pár nappal az asztalra helyezett adventi koszorú díszítette. Indult tehát a várakozás időszaka, a karácsonyt megelőző lelki felkészülés, amely tapinthatóan olyan ünnep, amikor a korosodó embernek szinte még otthon is honvágya van. A meggyújtott gyertyák imbolygó lángjait a körös-körül, megtervezett helyen álló szoborbútorok vigyázzák majd. Az áhítatos csendnek, a finomracsiszolt felületeken megtörő fénynek pedig üzenete van, ami további hitet, erőt adhat az alkotónak munkája folytatásához…

Nagy Zoltán